2013. június 26., szerda

Előzetes...




Örülök, hogy ellátogattál a blogomra


 
Mindenkinek ajánlom különösen a jövőbeli  UWC-s pályázóknak. A blog címe idővel egyértelművé válik azok számára akik nem tudnák hogy miért is "Flekke......". :)


 
De hol is kezdődött:

Középiskolás tanulmányaimat a Pécsi Gandhi Gimnáziumban kezdtem meg, ott hallottam először az UWC-ről. Mikor bekerültem a gimibe abban az évben kapott ösztöndíjat  Olaszországba az egyik ott tanuló diák.
Én is elkezdtem érdeklődni, hogy mi is ez pontosan UWC- United World Colleges rövidítése.  http://uwc.hu/hu/index.html az alábbi linken mindent megtaláltok, érdemes ellátogatni
 Szóval én is elkezdtem egy kicsit kutatni, 2 évet vártam, hogy pályázhassak, érdemes volt. Közben egy kis változás, Szeptemberben már a Leőwey Klára Gimnáziumban tanultam. Itt egy nagyon jó osztálynak lettem tagja egy remek osztályfőnökkel. 2012 decemberében már javában írtam a pályázati anyagot. Nem kapkodtam el szép nyugodtan, mikor az utolsó simításokkal  is végeztem elküldtem. Március 3-án kaptam értesítést, hogy bejutottam a második fordulóba ahol 60 diák vesz részt  egy szóbeli elbeszélgetésen, Budapesten. Életem addigi legboldogabb pillanata volt. Az első az volt, hogy felhívtam nevelőszüleimet (Mama és Papa). Persze Mama foglalt volt hát felhívtam Papámat és elújságoltam a jó hírt. Utána még osztályfőnökömnek és  közelebbi barátaimnak újságoltam el a jó hírt. Emlékszem, hogy minden  értesítést megelőző nap amikor a suliból haza értem az volt az első, hogy ellenőriztem, hogy nem jött-e email az egyesülettől. Irány Budapest az értesítés után 1 héttel. Mamámmal felvonatoztunk Pestre közben folyamatosan azon gondolkodtam:  mi lesz? Vajon mit fognak kérdezni? Mamám meg csak biztatott, hogy nyugi majd megtudott, ha bent leszel "Igen, könnyű ezt mondani".
Délutánra kaptam időpontot, de persze nem jutottam be pontosan. Nem bántam csak szörnyen izgultam. Mikor beléptem csak pár diák volt ott és két már végzett volt diák. Bemutatkoztam, mindenki idegesnek látszott, de lehet, hogy csak én láttam őket annak, hogy ezzel is nyugtassam magam. Az egyik volt diák   norvégiai élményeit és tapasztalatait osztotta velünk meg! 
 Kb egy óra várakozás után egy fiatalember lépett be a  terembe egy papírral a kezében: "Boros Arnold" "én vagyok"(tettem fel a kezem)  nincs több várakozás jobb túl lenni rajta…. Mély levegőt vettem és elindultam kifelé. Az alagsorhoz mentünk egy terembe ahol már két hölgy várt ránk. Beszélgettünk...... Az biztos, hogy nem így képzeltem el. Mikor végeztem elköszöntem és siettem kifújni magam. Vissza felé eltévedtem, miért is ne! De még ezzel a kitérővel is hamar végeztem, legalább is Mamám és a barátnője is azt mondta. Megmondom őszintén én is kicsit rövidnek éreztem. 
Hát jó ez van...... A vonaton hazafelé nem tudtam pihenni folyamatosan szőttem a gondolatokat. 
 Kicsit fura volt másnap Hétfő reggel iskolába menni, folyamatosan az eddigi élmények kavarogtak a fejemben. Elmeséltem osztályfőnökömnek  és a  spanyol angol tanáromnak a szóbelis élményemet. Mert akár hogy is ez nem egy sima szóbeli, hogy kapsz rá egy jegyet és annyi. Itt sokall, többről volt szó! Nagyon reménykedtem hogy valóra válik a elképzelésem, most már csak az járt a fejembe, hogy igen vagy nem. Nagyon szerettem volna  bekerülni a 16-ba, de ki nem.  A szóbeli után három nappal megkaptam az értesítést. És az én legnagyobb örömömre az állt benne, hogy részt vehettek az utolsó fordulón. Örültem. Elmondtam szüleimnek, akik szintén  nagyon örültek. Osztályfőnökömnek, amikor meséltem átölelt és gratulált. Szóval több száz diákból bekerültem a 60-ba szóbelire majd a 16-ba. Egy álom, ami velem történt akkor. A válogatás 3 fordulója 2  napos tábor ami egy hónappal később volt. Közben  ami igazán fontos az UWC Magyarországi Egyesülete meghirdetett egy másik, egy különleges ösztöndíjat Norvégiába. Ugyanis Norvégia idén egy roma származású diákot szeretett volna Magyarországról. Megpályáztam ezt is mivel roma származású vagyok. Itt is el kellet küldeni egy pályázati anyagot. Sikerült is tovább jutnom, Mamám el se akarta hinni.  Ebben  csak két forduló volt,  a második forduló szintén Budapesten. Március 23-24 vonatozás most már egyedül. Budapest 8 kerület! Itt ismertem meg a többi 7 pályázót, akik tovább jutottak. Mindenki barátságos volt,  különleges a maga módján. Sok játékot játszottunk, érdekes témákat boncolgattunk, sokat nevettünk. A legvégén még várt mindenkire egy  beszélgetés. Míg várakoztunk addig a portás szórakoztatott bennünket (a következő párbajozó..... :) aki volt annak biztos beugrik a szituáció). Azóta is tartjuk a kapcsolatot  egymással.
Vegyes érzelmekkel hagytam ott  Budapestet. Nagyon szerettem volna, ha sikerül.
Ez is megvolt most már csak várni kellett! És megérte Március 27-én kettő óra körül csörög a telefonom. Éppen az íróasztalnál ülök és böngészek a neten. Szünet volt a suliban.
-Ismeretlen telefonszám.... Judit volt, aki az amerikai UWC-ében tanult és a norvégiai ösztöndíj válogatásának az egyik szervezője.
-Van számodra egy jó hírem......téged jelölünk a Norvég Ösztöndíjra.
Immár ez volt életem legjobb pillanata. Ezt nem lehet elmondani, hogy mit éreztem akkor, nagyon nagyon örültem. Nyomban elújságoltam a szüleimnek, akik büszkék és boldogok voltak. Utána sorba mindenkinek, osztályfőnökömnek az spanyol angol tanáromnak, akiknek igen sokat köszönhettek!
Azóta teljesen más az életem, nincs nap, hogy ne gondolnék erre. Sokat köszönhettek családomnak, a tanáraimnak és barátaimnak  és természetesen az UWC Magyarországi Egyesületének. Nagyon szeretném megköszöni  a lehetőséget, ezt az egészet amit kaptam.
 Szóval így lett az enyém idén a Norvég ösztöndíj!
Jogosan rakjátok fel a kérdést: És akkor a 16?
Hát úgy történt mivel megkaptam a Norvég ösztöndíjat ezért  nem volt értelme részt vennem a 3. fordulóba Budapesten. Kaptam róla értesítést, hogy nem kell részt vennem.
Ott  megüresedett egy hely és arra a helyre Tóvizi Eliza kerülhetett, akit én a Norvég pályázat 2 fordulójában ismertem meg. Ő is azon szerencsések között lehet, akik idén ösztöndíjat kaptak Liza a Walesi iskolában tanulhat.
 Az iskola visszaigazolását vártam, ami  nem sokára meg is érkezett! A fontosabb dolgokat és a leendő évfolyamtársaimat  egy online felületen követhetem nyomon. Tantárgyválasztás stb.
 Részt veszek egy Summer Course-son ami körülbelül 1 hónapos. Ezáltal nem Augusztus 20.-án kell ott lennem (ekkora kell megérkezni az összes első évesnek) hanem Július 27-én. Azóta már szülői értekezlet is volt ahol találkoztam a többi 5 ösztöndíjassal. Akik mindannyian lányok! Megismertem személyesen a harmadévesemet, Rékát, akinek a blog-ját olvastam a pályázás előtt és alatt. 
Ajánlom nektek is: http://rekainrcnuwc.livejournal.com/
Megkaptam a hivatalos oklevelet az Egyesülettől, hogy 2013-tól 2015-ig a Norvég UWC Red Cross Nordic iskolában fogok tanulni. Még sok hasznos információval láttak el engemet és szüleimet.
Találkoztunk a mentorommal Adrienn-nel aki Indiában tanult. A nyárfolyamán még lesz egy bejegyzés  (itthon) gólyatábor után. 

 
A további ösztöndíjasok: 


Red Cross Nordic



Bejegyezte: dátum:
Hely: Velény

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)